Megüthetsz valakit, elveheted, ami kedves neki, kirabolhatod, mégis a legnagyobb fájdalmat a szavakkal elkövetett erőszak okozza.
Sokszor nem gondolunk bele, hogy mit ejtünk ki a szánkon. Megfogalmazunk egy véleményt, vagy hirtelen felindulásból, esetleg tévedésből rákiabálunk ezt-azt a másikra, s mit sem törődve azzal, hogy mi lesz később, tovább állunk.
Ilyenkor fel sem fogjuk, milyen lelki sebet okozunk meggondolatlan szavainkkal egy embertársunknak. Hiszen a lelki seb olyan, mint mikor megvágjuk az ujjunkat. A vérzés idővel eláll, a seb beheged, de a sebhely örökre megmarad, egy emberöltőnyire megpecsételve az életet.
A szavak éles kések, melyek olyan mélyen hatolnak a lelkünkbe, hogy onnan lehetetlen tökéletesen, hegesedés nélkül eltávolítani, kitörölni azokat.
A szavak ugyanakkor erős buzogányok is, melyek, ha megfelelően célzunk, egy életre megnyomoríthatják a bántalmazás elszenvedőjét.
A szó tehát veszélyes fegyver. Nem mindegy hogyan használjuk. Ezért fontos, hogy mielőtt kiejtünk valamit a szánkon, jól gondoljuk meg, mit mondunk. Talán nekünk semmiségnek tűnhet egy-egy elejtett félmondat, de olyan fájdalmat okozhatunk ezzel a másiknak, amire nem szolgált rá, amit nem képes kezelni.
De ha rá is szolgált szavaink bántó súlyára, van-e jogunk ítéletet mondani egy embertársunk felett? Hiszen mindenkinek megvan a saját véleménye. Amíg nem húztuk fel egymás lábbelijét a tipegő babacipőktől kezdődően, amíg nem jártuk végig egymás útját sárban, esőben, hóban, vízben nincs jogunk ítélkezni, és soha nincs jogunk egy másik, érző lényt megbántani.
Azt mondják bocsánatot kérni a legnehezebb. Ez badarság. A bocsánatkérés a legönzőbb és legkönnyebb dolog a világon. Önző, mert lelki terheinket próbáljuk enyhíteni vele és könnyű, mert kimondani bármit ki lehet. Az érzéseken ugyan akkor ezerszer nehezebb változtatni. Az, ha megbántunk valakit, nem hozható helyre azzal, hogy odalökjük: Sajnálom.
Nem bocsánatot kell kérni, a bocsánatért meg kell dolgozni. S talán, de csak talán, ha jól végezzük a munkánkat, egy nap elhalványul a sebhely annyira, hogy tulajdonosa megfeledkezzen róla.
(http://www.licium.hu/szubjektiv-blog/a-szavak-ereje.html)
Sokszor nem gondolunk bele, hogy mit ejtünk ki a szánkon. Megfogalmazunk egy véleményt, vagy hirtelen felindulásból, esetleg tévedésből rákiabálunk ezt-azt a másikra, s mit sem törődve azzal, hogy mi lesz később, tovább állunk.
Ilyenkor fel sem fogjuk, milyen lelki sebet okozunk meggondolatlan szavainkkal egy embertársunknak. Hiszen a lelki seb olyan, mint mikor megvágjuk az ujjunkat. A vérzés idővel eláll, a seb beheged, de a sebhely örökre megmarad, egy emberöltőnyire megpecsételve az életet.
A szavak éles kések, melyek olyan mélyen hatolnak a lelkünkbe, hogy onnan lehetetlen tökéletesen, hegesedés nélkül eltávolítani, kitörölni azokat.
A szavak ugyanakkor erős buzogányok is, melyek, ha megfelelően célzunk, egy életre megnyomoríthatják a bántalmazás elszenvedőjét.
A szó tehát veszélyes fegyver. Nem mindegy hogyan használjuk. Ezért fontos, hogy mielőtt kiejtünk valamit a szánkon, jól gondoljuk meg, mit mondunk. Talán nekünk semmiségnek tűnhet egy-egy elejtett félmondat, de olyan fájdalmat okozhatunk ezzel a másiknak, amire nem szolgált rá, amit nem képes kezelni.
De ha rá is szolgált szavaink bántó súlyára, van-e jogunk ítéletet mondani egy embertársunk felett? Hiszen mindenkinek megvan a saját véleménye. Amíg nem húztuk fel egymás lábbelijét a tipegő babacipőktől kezdődően, amíg nem jártuk végig egymás útját sárban, esőben, hóban, vízben nincs jogunk ítélkezni, és soha nincs jogunk egy másik, érző lényt megbántani.
Azt mondják bocsánatot kérni a legnehezebb. Ez badarság. A bocsánatkérés a legönzőbb és legkönnyebb dolog a világon. Önző, mert lelki terheinket próbáljuk enyhíteni vele és könnyű, mert kimondani bármit ki lehet. Az érzéseken ugyan akkor ezerszer nehezebb változtatni. Az, ha megbántunk valakit, nem hozható helyre azzal, hogy odalökjük: Sajnálom.
Nem bocsánatot kell kérni, a bocsánatért meg kell dolgozni. S talán, de csak talán, ha jól végezzük a munkánkat, egy nap elhalványul a sebhely annyira, hogy tulajdonosa megfeledkezzen róla.
(http://www.licium.hu/szubjektiv-blog/a-szavak-ereje.html)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése