Próbáltam közelebb férkőzni a bámulat
tárgyához, de az emberek olyan masszív sorfallá préselődtek össze a Higgins ház
előtt, hogy ez lehetetlen vállalkozásnak tűnt. Jaden szorosan állt mögöttem, s
hiába volt jóval magasabb nálam, biztos voltam benne, hogy ő sem tudja
kisilabizálni, hogy mi történt. Habár a szemeimen keresztül nem szerezhettem
használható információkat, a füleim nem hagytak cserben. A jajveszékelések, a
sikítások és egy asszony szívfacsaróan keserves sírása arra engedett
következtetni, hogy valamiféle baleset történhetett. Talán gázmérgezés, vagy
hasonló. –Nem
látok semmit – fordultam bosszúsan Jaden felé. –Húzzunk
innen! – utasított, anélkül, hogy reagált volna a bosszankodásomra. Nem mozdultam. Nem akartam menni. A
kíváncsiságom képtelen lett volna engedni, hogy akár egy lépéssel is távolabb
kerüljek az esemény színhelyétől. –Aubrey,
kérlek! – mondta elgyötörten. Soha az életben nem szólt még így
hozzám. Két szó volt csupán, de megannyi, Jaden-re egyáltalán nem jelle…