Ugrás a fő tartalomra

A megigéző alkonyat

Nincs annál szebb pillanat, mint amikor rácsodálkozunk a természet varázserejére. 

Az alkonyat gyönyörű szakasza a napnak. Még ilyenkor, őszi időkben is élvezetes kiülni a szabadba, és csöndben figyelni a lemenő nap fényében ringatózó faleveleket. Hallgatni a földet érő dió koppanását a hűs talajon, vagy a bogarak játékát az elmúlás színeiben tündőklő avartakaró alatt. Jóleső érzés érezni a szél hűvös simogatását, és figyelni az unottan tovaúszó bárárnyfelhőkét.

Ez az a napszak, amikor a nappal és az éjszaka egy elnyújtott pillanatra megérinthetik egymást úgy, mint az egymástól eltiltott szerelmesek. Csak egy röpke pillanat, mégis mennyi csoda játszódik le ebben a pár percben. Megigéző nézni, ahogy a munkájában megfáradt nap nyugovóra tér és átadja helyét az ezüstösen ragyogó holdnak. Ez a körforgás emlékeztet arra, hogy milyen rövid is az élet, milyen gyorsan változnak a dolgok, s hogy mi, emberek hajlamosak vagyunk átsiklani az egész életen, megállás nélkül. 

Az alkonyat varázslatos ereje szabályosan parancsolja, hogy álljunk meg egy pillanatra és gondoljuk végig, mi is fontos nekünk az életben. Hiszen olyan közel az elmúlás, oly rövid az élet. A ragyogó napsütésnek egyszer vége szakad, hogy belépjünk egy ismeretlen, csillagfényes - s talán - jobb világba.  


(http://www.licium.hu/szubjektiv-blog/a-megigezo-alkonyat.html)

( A kép a csipetnyiso.hu oldalrol származik )

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Kedvcsinálónak :)

M. G. Brown – Felébresztve Egy Tudod milyen érzés úgy élni az életedet, hogy folyton megfelelj másoknak? A szüleidnek, a tanároknak, az ismerősöknek. Folyton folyvást azt lesni, hogy mit várnak el tőled mások és szüntelenül azért gürcölni, hogy ne okozz nekik csalódást? Úgy élni, hogy sosem teheted, vagy mondhatod azt, amit valójában szeretnél, mert tudod, hogy az a világ, a közeg, amibe születtél, amiben felnevelkedtél nem értene meg, nem fogadna el téged? És te nem akarsz csalódást okozni azoknak az embereknek, akiket szeretsz, vagy legalábbis szeretned kellene. Nem akarsz, vagy éppenséggel nem tudsz. Nem a fizikai tested gátol meg benne, hanem az a mérhetetlen szeretetéhség, ami évek óta gyülemlik a lelkedben. Folyton nő és nő és te minél jobban vágyakozol a szeretet után, annál jobban elnyomod a valódi énedet. Csak azért, hogy szeressenek, hogy megfelelj. De ha nem magadat adod, akkor valóban téged szeretnek, vagy azt a képzelt személyt, akit kreáltak belőled? Én egész gy...
2 megjegyzés
További információk

Unprofessional CVs

A minap eszembe jutott, hogy aljas módon fogok eljárni, és feladok egy kamu álláshirdetést. Nem éppen a legerkölcsösebb magatartás, beismerem, de néha a cél szentesíti az eszközt. Az én célom pedig semmi egyéb nem volt, pusztán csak szerettem volna jobb rálátást kapni arra, hogy milyen helyzetben vannak ma, Kelet-Magyarországon az álláskeresők.  Nem akartam túlontúl etikátlan lenni, ezért csak kereken 24 óráig hagytam fent a hirdetést, amire csak email üzenetben 131 önéletrajz érkezett, a hirdető oldalon keresztül pedig 4.  A hirdetésben általános irodai feladatok ellátásra kerestem egy munkavállalót, napi 8 órában. Az állás betöltésének a feltétele volt az érettségi, meg a hagyományos sablonos szöveg: jó kommunikációs készség, precizitás, pontosság, stb. Előnyként jelöltem meg a felsőfokú végzettséget, a hasonló munkakörben szerzett tapasztalatot, valamint az angol nyelvtudást.  S, hogy milyen felismerésre jutottam?  24 óra leforgása alatt csaknem 150-en j...
Megjegyzés küldése
További információk

A démon és a gyilkos második részlet

Próbáltam közelebb férkőzni a bámulat tárgyához, de az emberek olyan masszív sorfallá préselődtek össze a Higgins ház előtt, hogy ez lehetetlen vállalkozásnak tűnt. Jaden szorosan állt mögöttem, s hiába volt jóval magasabb nálam, biztos voltam benne, hogy ő sem tudja kisilabizálni, hogy mi történt. Habár a szemeimen keresztül nem szerezhettem használható információkat, a füleim nem hagytak cserben. A jajveszékelések, a sikítások és egy asszony szívfacsaróan keserves sírása arra engedett következtetni, hogy valamiféle baleset történhetett. Talán gázmérgezés, vagy hasonló. –         Nem látok semmit – fordultam bosszúsan Jaden felé. –         Húzzunk innen! – utasított, anélkül, hogy reagált volna a bosszankodásomra. Nem mozdultam. Nem akartam menni. A kíváncsiságom képtelen lett volna engedni, hogy akár egy lépéssel is távolabb kerüljek az esemény színhelyétől. –         Aub...
2 megjegyzés
További információk