Ugrás a fő tartalomra

Sosincs késő belépni a tudás kapuján

Egyre többször hallani riasztó adatokat a bukások számáról, a magyar oktatás színvonalának csökkenéséről és egyéb aggodalomra okot adó tényezőkről. De vajon mi lehet a valódi oka a gyengülő eredményeknek és a bukásoknak? Pellei Zsolttal beszélgettem, aki sajnos szeptembertől újra kezdi a középiskola első osztályát.

Hova jársz iskolába?

A Diószegi Sámuel Közép- és Szakképző iskola diákja vagyok.

Még csak első évfolyamos voltál, ha jól tudom. Az általános iskola gyengébb követelményei az új közeg vagy a másfajta tanítási módszer is előidézhette, hogy nem feleltél meg a követelményeknek. Te hogyan gondolod, mi vezetett a bukáshoz?

Így, utólag egyszerűen meg tudom magyarázni. Sem az általános, sem a középiskola során nem tanultam annyit, amennyire szükségem lett volna. És szomorú, de be kell vallanom, hogy a pótvizsgára sem készültem megfelelően. Nem azt mondom, hogy nem tanultam, hanem azt, hogy nem hatékony módszereket alkalmaztam. Néha úgy érzem, semmi sem marad meg a fejemben, vagy mindent összekavarok.

Hogyan élted meg magát a pótvizsgát?

Elég rosszul. Kiszolgáltatottnak éreztem magamat. Emellett a torkom a szívemben dobogott. Elég sokat is kellett várnom és órákon át izgultam a többi vizsgázóval együtt. Még annyit, azét hozzá tennék, hogy kicsit kellemetlen is volt az egész szituáció, úgy éreztem nem tartozom oda, hogy én ennél okosabb vagyok. Sajnos a reáltantárgyakkal egyáltalán nem tudok megbarátkozni.

Megértem. A reáltantárgyak nekem sem voltak a kedvenceim. Ha olyan gyenge vagy belőlük, ahogy állítod hogyan készültél a vizsgára?
Matematikából és fizikából buktam. Mindkettőből jártam tanárhoz, de sajnos csak az egyik sikerült. Így még bosszantóbb, mert egyetlen tantárgy miatt ismételnem kell egy egész évet. Ez plusz pénz a szüleimnek. Bejárós vagyok, így egy évvel több ideig kell vegyék a bérletet, a távolságit és a helyit is, emellett egy évvel később tudok munkába állni, ami szintén nem valami jó dolog.

Mit érzel most, hogy osztályt kell ismételned, ha az anyagi okoktól most eltekintünk?

Nagyon sokkolt. Sírni tudtam volna, mikor a tanár érzéketlenül annyit mondott, hogy sajnálom. Megértem, hogy nekik ez egy munka és nem fognak minden egyes bukott lelkével foglalkozni, de nekem ez nagyon rosszul esett. Emellett szégyellem magam a szüleim előtt, nem akartam még több csalódást okozni nekik.

Mi fog hiányozni a legjobban a régi osztályodból?

Főként a bolondozások, a diákcsínyek, a barátok. Egy új közösségbe beilleszkedni nagyon nehéz és én sajnos kezdhetem elölről.

Maradsz az iskolában vagy átjelentkezel máshova?

Maradok. Nem hátrálok meg. Legközelebb már sikerülni fog. 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

5 fantasy sorozat, amire rá kell függnöd

1. Shadowhunters  Cassandra Clare Mortal Instruments címet viselő regénysorozatából több-kevesebb sikerrel film is készült, mely az első regényt, a City of Bones-t, avagy a  Csontvárost hivatott feldolgozni. A csúfos bukás után egy ideig úgy tűnt, hogy le kell mondanunk arról, hogy viszontláthatjuk kedvenc árnyvadászainkat a képernyőn, a Freefrom (leánykori nevén abc family) csatorna jóvoltából azonban mégis csak találkozhatunk velük. A szereposztás teljesen új, és véleményem szerint sokkal jobb, mint a City of Bones-é volt, ráadásul a történet is kapott olyan kiegészítő elemeket, melyek a regényben nem voltak ugyan benne, de egy sorozatnál teljes mértékben megengedhetőek, ráadásul így sokkal látványosabbra és akció-dúsabbra sikeredhetnek a részek, és még a könyvek rajongóit is érhetik kisebb-nagyobb meglepetések. A Shadowhunters minden bizonnyal 2016 egyik legnagyobbat szóló sorozata lesz azok számára, akik képesek elfogadni, hogy a filmes változat mindig eltér egy pici...

Kendőzetlenül, őszintén... Így született a könyvem, így születtem én

No! Csak rávettem magam, hogy megírjam ezt a posztot, habár még magam sem tudom, hogy mit szeretnék, pontosabban, hogy mit kellene írnom. Meglepő, de amint szétfutott a hír, hogy megjelent az első regényem, egyre többen keresnek fel azzal, hogy segítsek nekik elindulni az íróvá válás rögös útján. Segítenék én szívesen, ha tudnék biztos receptet. De, mivel ilyen tudás még véletlenül sincs a tarsolyomban, ezért inkább leírom, hogy én személy szerint hogyan csinálom. Nem fogok olyan klisékkel kezdeni, hogy olvass sokat. Erről már azt hiszem írtam ezen a blogon (vagy valamelyik másik blogom egészen biztosan) és ezt egyébként is tudja mindenki. Nem járja, ha valaki többet ír, mint olvas. Legalábbis, szerintem. Úgy gondoltam, hangzatos „így csináld” helyett, inkább írok magamról. Kendőzetlenül, őszintén… Szóval, hadd szóljon! Mikor elkezdtem írni a Kavargó Rózsaszirmok című regényemet, még 19 éves kis újságírótanonc voltam a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen. Imá...

Kedvcsinálónak :)

M. G. Brown – Felébresztve Egy Tudod milyen érzés úgy élni az életedet, hogy folyton megfelelj másoknak? A szüleidnek, a tanároknak, az ismerősöknek. Folyton folyvást azt lesni, hogy mit várnak el tőled mások és szüntelenül azért gürcölni, hogy ne okozz nekik csalódást? Úgy élni, hogy sosem teheted, vagy mondhatod azt, amit valójában szeretnél, mert tudod, hogy az a világ, a közeg, amibe születtél, amiben felnevelkedtél nem értene meg, nem fogadna el téged? És te nem akarsz csalódást okozni azoknak az embereknek, akiket szeretsz, vagy legalábbis szeretned kellene. Nem akarsz, vagy éppenséggel nem tudsz. Nem a fizikai tested gátol meg benne, hanem az a mérhetetlen szeretetéhség, ami évek óta gyülemlik a lelkedben. Folyton nő és nő és te minél jobban vágyakozol a szeretet után, annál jobban elnyomod a valódi énedet. Csak azért, hogy szeressenek, hogy megfelelj. De ha nem magadat adod, akkor valóban téged szeretnek, vagy azt a képzelt személyt, akit kreáltak belőled? Én egész gy...