Ugrás a fő tartalomra

Szellemhistóriák 2.

Jó pár éve már annak, hogy egy serdülő kislányt megerőszakoltak és meggyilkoltak egy kelet-magyarországi kis faluban. Az eset rég feledésbe merült, sokan még csak nem is tudnak róla, a gyilkos is szabadlábon van már. A kislány emlékét azonban őrzi a sűrű, út menti bozótos, ahol búcsút intett ennek a világnak, s elindult egy olyan helyre, ahol már nem érheti fájdalom. Vagy talán a fák lombkoronája olyan szorosan zárult össze haldokló kis teste felett, hogy nem tudott eltávozni ebből a világból, s lelke azóta is röghöz kötve bolyong az élők között.

Két ifjú sétált haza a kivilágítatlan úton a szomszédos faluból, fényforrásként csak a fejük felett kacsintgató csillagok szolgáltak a sötét, magányos éjszakában. Meglett legények voltak már, nem féltek a sötéttől, s falusiak révén az éjszakában kószáló vadaktól sem. Pedig akadt vaddisznó és róka is ezen a tájon bőven, mégis bátran szelték a kilométereket a hazavezető úton.

Szemükkel pásztázták a sötétséget, közben pedig jókedvűen beszélgettek. Csakhamar figyelmesek lettek két, velük szemben közeledő árnyra. Az egyik árny magas volt, mint egy felnőtt, vagy legalábbis nagyobbacska fiú, másikuk aprócska termetű, mintha egy tízes évei elején járó leányka lett volna. A két árny szorosan egymás mellett haladt, úgy tűnt, hogy beszélgetésbe elegyedtek.

Legényeink figyelték egy ideig a feléjük tártó párost, de nagyobb figyelmet nem fordítottak rájuk, mindaddig, amíg egyik pillanatról a másikra fel nem szívódtak, mintha sosem léteztek volna. A két fiú egy fél percig lefagyott, mégsem szokványos, hogy két ember köddé váljon az ember szeme láttára, majd felocsúdva a kábulatból egyikük megszólalt: Ott ölték meg a kislányt.

Az erdőből felcsapott egy túlvilági hang, olyan, amit a két fiú még sosem hallott. A kísérteties hang végighasított az éjszakai csöndben, a két fiú pedig – mintha csak telepatikus kapcsolatban lettek volna egymással – egyszerre vágott hátraarcot és futott vissza a faluba.
Közel felnőttek voltak már főhőseink, s nem azok a fajták, akik ne ismernék az erdő zajait, vagy megriadnának egy állat hangjától. Nem, ők úgy ismerték ezt a tájat, s az állatvilágot, mint a tenyerüket. Egészen biztosak voltak benne, hogy a hang nem állattól származott.

Elképzelhető, hogy a kislány játszotta újra számukra azt, ahogy gyilkosa becsalta a lombok közé? Talán a megfojtott lányka utolsó halálhörgései hagytak olyan nyomot a természetben, ami időnként megmutatkozik az élők előtt? Így próbálná életben tartani az emlékét? Esetleg – ahogyan a pletykák is tartják – nem az igazi gyilkos bűnhődött a lány halálért és a nyughatatlan lélek nem képes továbblépni addig, amíg ki nem derül az igazság?

Ezt talán sosem tudjuk meg. De az biztos, hogy történt valami azon az éjszakán, amit a két fiú azóta is élete legrosszabb és legborzalmasabb estéjeként emleget. Karjukon feláll a szőr, hangjuk elhalkul, pulzusok felélénkül, ha emlékeikről kérdezem őket. Valami történt, ott, a csillagok fénye alatt, a bokrok sűrűjében, melyre mai ismereteink szerint nem tudunk magyarázatot adni. 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

5 fantasy sorozat, amire rá kell függnöd

1. Shadowhunters 
Cassandra Clare Mortal Instruments címet viselő regénysorozatából több-kevesebb sikerrel film is készült, mely az első regényt, a City of Bones-t, avagy a Csontvárost hivatott feldolgozni. A csúfos bukás után egy ideig úgy tűnt, hogy le kell mondanunk arról, hogy viszontláthatjuk kedvenc árnyvadászainkat a képernyőn, a Freefrom (leánykori nevén abc family) csatorna jóvoltából azonban mégis csak találkozhatunk velük. A szereposztás teljesen új, és véleményem szerint sokkal jobb, mint a City of Bones-é volt, ráadásul a történet is kapott olyan kiegészítő elemeket, melyek a regényben nem voltak ugyan benne, de egy sorozatnál teljes mértékben megengedhetőek, ráadásul így sokkal látványosabbra és akció-dúsabbra sikeredhetnek a részek, és még a könyvek rajongóit is érhetik kisebb-nagyobb meglepetések. A Shadowhunters minden bizonnyal 2016 egyik legnagyobbat szóló sorozata lesz azok számára, akik képesek elfogadni, hogy a filmes változat mindig eltér egy picit (jelen esetbe…

5 lépés, hogy hogyan lépj túl az ex pasidon

Hogyan élik túl a szakítást a pasik? Talán egy estét rászánnak, hogy meggyászolják a volt kapcsolatukat, aztán emelt fővel továbblépnek. Újra eljárnak szórakozni a régi spanokkal, ismerkednek, csajoznak, élvezik a szabadságot. A legtöbb fiú így tesz. Legalábbis látszólag. Ezzel szemben mit csinálnak a nők? Vagy valami oltári marhaságot, ami általában egy éjszakás kalandba torkollik, csak, hogy egy falatnyi szeretetet kolduljanak bármi áron, vagy végig bőgik az éjszakákat és besavanyodott citromokként élik túl a napokat. Ezzel talán még nem is lenne olyan nagy probléma, egy ideig.  Mindenki máshogy gyászolja meg az elmúlt kapcsolatát, de a nők ezen felül magukkal rántják egész környezetüket a lelki pokolba. Úton-útfélen a szerelmi bajaikról beszélnek, újra és újra átolvassák a régi facebook-beszélgetéseket, fényképeket nézegetnek, nosztalgiáznak és csak mondják és mondják és mondják, ami a szívüket nyomja. Megállás nélkül folyik a mély-depresszió, non-stop. Ember legyen a talpán, aki …

5 ciki dolog, amit részegen csinálsz

Nincs is annál kellemetlenebb, mint amikor egy átalkoholizált éjszaka után felkelsz és szembesülsz a fertővel, amit illuminált állapotban létrehoztál. Ilyenkor legszívesebben elsüllyednél és a fejfájással egybekötött hányinger kutyafasza a szégyenérzetedhez képest. A témában jártas barátokkal összeszedtük az öt legcikibb dolgot, amit részegen művelhetsz. Lássunk is hozzá. 
1. SMS küldés részegen 
A ciki szó édeskevés ahhoz, hogy kifejezze mennyire gáz az ittas állapotban való üzenetküldés. A szánalmas már sokkal helytállóbb fogalom. Az érzelmi kitörés elszenvedője pedig nagy általánosságban az ex, vagy szerelmünk tárgya, aki történetesen tojik a fejünkre. Az üzenet hangvétele széles spektrumon mozoghat, a szerelmes, ömlengős, könyörgőstől egészen a gyűlölettől fröcsögőig bármi előfordulhat, de nem ritka ezek kombinációja sem. Ilyenkor kitör minden, amit nem merünk vagy nem akarunk - esetleg nincs lehetőségünk - a másik tudtára adni. A baj csak az, hogy ezzel még mélyebbre csúszunk egy…