FIGYELEM!

Látogass el az új blogomra is, ahol csak és kizárólag a KAVARGÓ RÓZSASZIRMOK című regényemmel foglalkozom! Direkt link a jobb szélen!

2016. április 7., csütörtök

Unprofessional CVs

A minap eszembe jutott, hogy aljas módon fogok eljárni, és feladok egy kamu álláshirdetést. Nem éppen a legerkölcsösebb magatartás, beismerem, de néha a cél szentesíti az eszközt. Az én célom pedig semmi egyéb nem volt, pusztán csak szerettem volna jobb rálátást kapni arra, hogy milyen helyzetben vannak ma, Kelet-Magyarországon az álláskeresők. 
Nem akartam túlontúl etikátlan lenni, ezért csak kereken 24 óráig hagytam fent a hirdetést, amire csak email üzenetben 131 önéletrajz érkezett, a hirdető oldalon keresztül pedig 4. 
A hirdetésben általános irodai feladatok ellátásra kerestem egy munkavállalót, napi 8 órában. Az állás betöltésének a feltétele volt az érettségi, meg a hagyományos sablonos szöveg: jó kommunikációs készség, precizitás, pontosság, stb. Előnyként jelöltem meg a felsőfokú végzettséget, a hasonló munkakörben szerzett tapasztalatot, valamint az angol nyelvtudást. 
S, hogy milyen felismerésre jutottam? 
24 óra leforgása alatt csaknem 150-en jelentkeztek egyetlen egy irodai pozícióra. Hogy mit jelent ez? 150 az 1-hez, hogy ha valaki egy ilyen, általános állásra jelentkezik behívják interjúra. Tegyük fel, hogy pont belecsúszunk abba a 10-20 emberbe, akivel személyesen is hajlandóak találkozni a HR-esek. De még ez sem garancia semmire, még itt is nagyon sok, hasonló végzettséggel és tapasztalattal rendelkező személlyel kell megküzdenünk. 
Ehhez kapcsolódik a második meglátásom. Magyarosan megmondva, hogy a fenébe képesek kiválasztani 150 jelentkező közül azon keveseket, akikkel hajlandóak személyesen is találkozni? Az önéletrajzokat végigzongorázva ugyanis azt láttam, hogy lényegében hasonló háttérrel rendelkeznek a jelentkezők. Megszámolhattam volna, de nem volt kedvem átnyálazni több mint száz önéletrajzot, ennek ellenére körülbelül 30%-ra saccolom a diplomás jelentkezők arányát. Ezek közül természetesen mindegyiknek volt valamilyen középfokú nyelvvizsgája, legtöbbjüknek angol, de olyan is akadt, aki több nyelven beszélt, vagy emelt szintű nyelvvizsgával rendelkezett. Nagyobb részt, 70%-ot tettek ki az érettségizettek, továbbá e mellé szinte mindenkinek társult egy, vagy több szakma, illetve szakmai gyakorlat. A korosztály is széles skálán mozgott, volt 18 éves, és 50 éves jelentkező is, habár nagy részük a 20-30 éves korosztályból került ki. 
A harmadik, ami feltűnt az volt, hogy az emberek nem tudnak önéletrajzot írni. Én nem vagyok HR-es, de még nekem is szemet szúrtak olyan őrületes bakik, amikre ránézve én, személy szerint simán kiszórnám a rostán a jelentkezőt. Ilyen volt például az, hogy elég sok embernél nem tisztázott a motivációs levél és az önéletrajz fogalma. Jó páran voltak, akik a kettőt összemosták és valami fertelmes, több oldalas nem is tudom néven nevezni, hogy mit nyújtottak be önéletrajzként. Ebben aztán benne volt az általános iskolában megnyerte szavaló versenytől kezdve, az XY-cégnél eltöltött szakmai gyakorlaton át a korábbi munkáltatók felsorolásáig minden. Nem azért, hogy fényezzem önmagamat, de elég jó a szövegértésem, de még így sem voltam képes felfogni, hogy a jelölt mit szeretett volna velem közölni. 
Aztán ott vannak azok, akik teleszórják az önéletrajzukat a be nem fejezett iskoláikkal. Ha én HR-es lennék egy ilyen emberről azt gondolnám, hogy nem elég kitartó, hamar feladja, lavírozó. Biztos, hogy nem hívnám be interjúra. Nekem is van olyan iskolám, amit nem fejeztem be (passzív féléven áll), mert időközben rájöttem, hogy felesleges energiát pocsékolnom a dologra, de ezt ügyesen kihagyom az önéletrajzomból. Miért gyengítsem vele az esélyeimet? 
Akkor ott vannak az olyanok, akik a nyelvtudásnál nem képesek meghatározni egy szintet, odahajítják, hogy "általános angol nyelvtudás", aztán kalap-kabát. Egyem a kicsi szívedet, az mégis mit jelent? Mert az én általános angol nyelvtudásommal angolul nézek filmeket, angolul levelezek, angolul olvasok könyveket és lényegében megértem a beszélt nyelv 90%-át, ugyanakkor képtelen lennék angol nyelven szépirodalmi szövegek létrehozására, azért ahhoz még kiscsibe vagyok én is, pedig szenvedélyem az angol nyelv. Nálam ez az általános nyelvtudás. Más embernél meg az, hogy el tudja mondani, hogy "Sorry, its so awkward, but I don't speak English very well". Megint másnál a "no English, sorry" az általános. Ebből most hogyan szűrje ki bárki is, hogy milyen szinten áll az illető? Olyan nagy fáradtság lenne odafirkantani, hogy középfokú nyelvvizsgám van, vagy nyelvvizsga nélküli középszint, vagy alapfokú angol, esetleg még a haladó is többet mondana. 
A negyedik elképesztő dolog, amire felfigyeltem az volt, hogy az emberek nem képesek egy letisztult, átlátható, szépen tagolt önéletrajzot elkészíteni. Több, mint a jelentkezők felének olyan volt a munkája, amivel önmagát szándékozott eladni, mint egy cigány putri. Igénytelen, nem jól felépített, össze-vissza dobált beékelésekkel. Egy ilyen CV-ről az jutna eszembe, hogy a jelölt arra sem vette a fáradtságot, hogy az interneten utánanézzen, hogy hogyan néz ki egy önéletrajz. Ebből pedig arra következtetnék, hogy a jelentkező lusta és igénytelen, ami nem feltétlenül van így, de 150 önéletrajz átnyálazásánál szerintem már maga a nem megfelelő külalak elég ahhoz, hogy a dokumentum a kukában végezze. Nem beszélve az ízléstelen selfie-kről, a nyaralás során a bikiniben elnyomott, aztán kivágott képekről. Ez pedig még csak a jéghegy csúcsa. Olyan is volt, aki napszemüveges fényképet csatolt magáról. WTF is wrong with you man? 
Ötödikként említeném, a kísérő email szövegét. Nem tudom, hogy csak én vagyok-e ilyen szőrszálhasogató, de úgy gondolom, hogy a kísérő email-nek is van egy illemtana. 
Mint például a megszólítás. Ha semmit nem tudunk a munkáltatóról, legalább egy annyit illendő lenne odavésni, hogy "Tisztelt Cím". Utána jön a klasszikus tárgyalás rész. Én elhiszem, hogy az embernek kivan a fasza, amikor állásokra jelentkezget, de legalább annyival tiszteljük már meg potenciális munkáltatónkat, hogy személyre szabjuk a szöveget. Van a klasszikus: "Hirdetésük felkeltette az érdeklődésemet. Csatolva küldöm önéletrajzomat, mellyel az állást kívánom megpályázni". Ennél már szerintem szebb, ha odaírjuk, hogy milyen állást. Nincs így, de legalább keltsük azt az illúziót, hogy konkrétan azt az állást szeretnénk megpályázni. Példádul, valahogy így: "Honlapjukon találtam hirdetésüket, melyben Recepciós állás betöltésére keresnek munkavállalókat". 
Ezt szinte senki nem tette meg így, ezért az egész olyan hatást keltett, mintha copy-paste lenne az egész, egy korábban már elküldött üzenetből. (Ami minden bizonnyal így is volt). 
Az elköszönés, aláírás mondjuk legalább mindenkinél rendben volt, már aki vette a fáradtságot, hogy egyáltalán írjon pár sort a kísérő email-be, ugyanis nem egy és nem két olyan bunkó volt, aki átlökte az önéletrajzát anélkül, hogy bármit is írt volna az email-be. Szerintem ez végtelenül visszataszító. 
Ennek az ellentéte, amikor valaki egy novellát fogalmaz meg az email szövegeként. Ha csak nem kértek külön motivációs levelet, a kutya nem fogja végigolvasni, felesleges lekörmölni, mivel számomra olyan hatást kelt, hogy az illető túlbuzgó, sok. Nem mondanám, hogy emiatt kiszórnám, de 150 jelentkezőnél már elgondolkodnék rajta. 
Azt már tényleg csak zárójelben említem meg, hogy emberek úgy jelentkeznek irodai munkára, hogy az nem jut el a tudatukig, hogy egy hivatalos levelet nem úgy írunk meg, hogy: "Szia, láttam xy oldalon, hogy irodistát kerestek. Jelentkeznék az állásra". Na, jó. Lapozzunk. 
Végezetül említeném, hogy ha kani betűkkel odaírom, hogy jelentkezni a megadott email címen lehet, akkor nekem ne küldjön az oldalon keresztül önéletrajzot, mert azt fogom gondolni, hogy egy alapvető mondat felfogására képtelen. 
Lehet, hogy ma szőrősszívű voltam, és túlontúl előítéletes, de úgy gondolom, hogy az önéletrajz egy tükör arról, hogy kik vagyunk. Ezen a tükrön keresztül látnak minket potenciális munkaadóink, ezért érdemes tisztára pucolnunk. Nem kerül semmibe, maximum fél óra alatt megvagyunk vele, és ha pár ilyen apróságra figyelünk, sokat lendíthet azon, hogy behívjanak minket az áhított interjúra.  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése