Ugrás a fő tartalomra

Disney összeesküvés?

Azt a világot éljük, amikor az erkölcsi fertő kezd eluralkodni az általunk ismert világban. Azt is meg merném kockáztatni, hogy a mai emberiség rosszabb, mint az egykori Szodoma és Gomora lakói. Nem gondolom azonban, hogy az ember eredendően bűnös lenne és, hogy lényéből fakadna a gonoszság. Ezek mind tanult szokások, melyeket agyafúrt emberek cukormázban tálaltak fel a tömegnek, akik rá is haraptak a birka-kapszulára. 
Az ember eredendően jó. Tud és szeret szeretni. Igazából, ha válaszolnom kellene arra a kérdésre, hogy mi az emberi test mozgatórugója, az a kicsiny katalizátor, ami beindítja az egész szerkezetet, azt mondanám, hogy a szeretet. Nagy általánosságban elmondható, hogy szerelemből születünk, szeretettel neveljük utódainkat, szeretettel fordulunk embertársaink felé. Ez gyermekkorban figyelhető meg a leginkább. 
Ha az ember dolgozott már gyermekek között, vagy van kisgyermek a családjában észrevehette, hogy a gyermekek még nincsenek birtokában azon negatív érzelmeknek, melyek a felnőttek - mára már - szinte mindennapjait kiteszik. A gyermek még szívesen ad, nem rasszista, nem kinézet, vagyoni helyzet, öltözködés, vagy bármi egyéb alapján választ barátot. A gyerekek naivak és jóhiszeműen fordulnak mindenki felé. Miért tesznek így? Mert magukból indulnak ki. S mit jelent ez számunkra? Ha magukból indulnak ki, s jóhiszeműen fordulnak mindenki felé az gyönyörűen prezentálja, hogy az ember eredendően jónak születik. 
Hogyan válunk mégis szörnyeteggé? A szüleink a hibásak? Közvetve persze igen, hiszen ők a felelősek saját utódaikért, de nehéz a csorda közepében hátraarcot vágni és szembemenni a vakon előre törő tömeggel. Főleg, ha nincs senki a közelünkben, aki utat mutathatna a számunkra. 
Az engedelmes, rabszolgák nevelése már gyerekkorban kezdődik, s a nagyokosok bevetnek minden lehetséges átnevelő-eszközt arra, hogy ütemesen bőgő marhákat tenyésszenek ki, akik nem kérdeznek, nem lázonganak és legfőképpen nem gondolkodnak. 
Az ember ismeretei nagy részét a szemén keresztül szerzi. Ez a legfontosabb érzékszervünk. A gyermek pedig mit szeret? A mesét. Mi tehát a legegyszerűbb? Mese útján befolyásolni az elmét. Így még anya meg apa sem fog gyanút, akkor sem, ha kezdenek ébredezni és elkezdik érzékelni a valóságot maguk körül. Elvégre mi lehet rossz egy szép kedves rajzfilmben? Főleg egy Disney rajzfilmben? 
Azt mindjárt meglátjuk...
A televízió a legjobb módszer arra, hogy ideológiát közvetítsenek az emberi fejekbe. Olyan ideológiákat, melyek éppen a nagyhatalmak érdekeit szolgálják ki. Miféle nagyhatalmakról csacsogok itt? Sokkal inkább azon maréknyi ember érdekeit, akik a világot a háttérből irányítják. 
Az irányítás sokkal egyszerűbb, sokkal eredményesebb, ha nem erőszak útján történik. Az erőszakkal való elnyomás előbb-utóbb ellenállást vált ki az emberekből. Az elme kontrollálása azonban semmiféle ilyesmit nem fog kiváltani. A Disney mesék tele vannak olyan üzenetekkel, melyek hatást gyakorolnak a tudatalattinkra úgy, hogy azokat észre sem vesszük. Az angol erre azt mondja: "subliminal messages". Nyugodtan rá lehet guglizni, nagy meglepetéseket láthatunk.
De hogy ne csak a levegőbe beszéljek. Feltűnt már valakinek is, hogy milyen sokszor megjelenik például a sátán egyházának a szimbóluma a Disney mesékben? Szerencsére akadt olyan, akinek igen.
De, hogy egy másikat példát is említsek, ami a Sátánra utal. Gondolom mindenkinek ismerős a Pocahontas címre hallgató rajzfilm. Disney mese, a szép indiánlányról. Indián lánynak pedig indián név dukál - logikusan. De eszébe jutott már bárkinek is, hogy megvizsgálja a lány nevét? Keveseknek, de szerencsére igen. Pocahontas neve két indián szóból tevődik össze. Poca a szellemet jelenti, a hontas pedig a mélységet. Mikor azt mondjuk tehát, hogy Pocahontas, a szellemet hívjuk a mélységből. Ki lakik a mélységben? A Sátán. 
Mi van a pornografikus képekkel, amelyek pár pillanatra villannak fel és a tudatos énünk nem is realizálja azokat, a tudatalattinkba viszont beleég? 
Három betű, S-E-X újra és újra felvillan a Disney mesékben. A meztelenség és a szex elrejtve ugyan, de folyamatosan felbukkan. A gyerekek pedig ezen nőnek fel. Ki tudja mit programoznak így belénk, utódainkba?
De tegyük félre a rejtett üzeneteket. Mi van még a mesékben? Például prostituáltak, ember-állat hibridek, szerelem ember és állat között. Tovább gondolva szex ember és állat között?
Érdemes leülni és végignézni pár Disney mesét úgy, hogy tudatosan keressük ezeket az utalásokat.








Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

5 fantasy sorozat, amire rá kell függnöd

1. Shadowhunters  Cassandra Clare Mortal Instruments címet viselő regénysorozatából több-kevesebb sikerrel film is készült, mely az első regényt, a City of Bones-t, avagy a  Csontvárost hivatott feldolgozni. A csúfos bukás után egy ideig úgy tűnt, hogy le kell mondanunk arról, hogy viszontláthatjuk kedvenc árnyvadászainkat a képernyőn, a Freefrom (leánykori nevén abc family) csatorna jóvoltából azonban mégis csak találkozhatunk velük. A szereposztás teljesen új, és véleményem szerint sokkal jobb, mint a City of Bones-é volt, ráadásul a történet is kapott olyan kiegészítő elemeket, melyek a regényben nem voltak ugyan benne, de egy sorozatnál teljes mértékben megengedhetőek, ráadásul így sokkal látványosabbra és akció-dúsabbra sikeredhetnek a részek, és még a könyvek rajongóit is érhetik kisebb-nagyobb meglepetések. A Shadowhunters minden bizonnyal 2016 egyik legnagyobbat szóló sorozata lesz azok számára, akik képesek elfogadni, hogy a filmes változat mindig eltér egy picit ( jelen

A démon és a gyilkos második részlet

Próbáltam közelebb férkőzni a bámulat tárgyához, de az emberek olyan masszív sorfallá préselődtek össze a Higgins ház előtt, hogy ez lehetetlen vállalkozásnak tűnt. Jaden szorosan állt mögöttem, s hiába volt jóval magasabb nálam, biztos voltam benne, hogy ő sem tudja kisilabizálni, hogy mi történt. Habár a szemeimen keresztül nem szerezhettem használható információkat, a füleim nem hagytak cserben. A jajveszékelések, a sikítások és egy asszony szívfacsaróan keserves sírása arra engedett következtetni, hogy valamiféle baleset történhetett. Talán gázmérgezés, vagy hasonló. –         Nem látok semmit – fordultam bosszúsan Jaden felé. –         Húzzunk innen! – utasított, anélkül, hogy reagált volna a bosszankodásomra. Nem mozdultam. Nem akartam menni. A kíváncsiságom képtelen lett volna engedni, hogy akár egy lépéssel is távolabb kerüljek az esemény színhelyétől. –         Aubrey, kérlek! – mondta elgyötörten. Soha az életben nem szólt még így hozzám. Két szó volt csupán, de m

Kendőzetlenül, őszintén... Így született a könyvem, így születtem én

No! Csak rávettem magam, hogy megírjam ezt a posztot, habár még magam sem tudom, hogy mit szeretnék, pontosabban, hogy mit kellene írnom. Meglepő, de amint szétfutott a hír, hogy megjelent az első regényem, egyre többen keresnek fel azzal, hogy segítsek nekik elindulni az íróvá válás rögös útján. Segítenék én szívesen, ha tudnék biztos receptet. De, mivel ilyen tudás még véletlenül sincs a tarsolyomban, ezért inkább leírom, hogy én személy szerint hogyan csinálom. Nem fogok olyan klisékkel kezdeni, hogy olvass sokat. Erről már azt hiszem írtam ezen a blogon (vagy valamelyik másik blogom egészen biztosan) és ezt egyébként is tudja mindenki. Nem járja, ha valaki többet ír, mint olvas. Legalábbis, szerintem. Úgy gondoltam, hangzatos „így csináld” helyett, inkább írok magamról. Kendőzetlenül, őszintén… Szóval, hadd szóljon! Mikor elkezdtem írni a Kavargó Rózsaszirmok című regényemet, még 19 éves kis újságírótanonc voltam a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen. Imá