Ugrás a fő tartalomra

A Halloween eredete


Töklámpások, szellemek és boszorkányok… Ezt a három dolgot meghallva a legtöbb embernek egy szó jut az eszébe: Halloween. De mi is ez a rémisztő, beöltözős ünnep valójában?
A Halloween elsősorban az angolszász országokban népszerű, de a globalizáció hatására mára már az egész világon elterjedt. Tévedés, hogy amerikai ünnepről lenne szó, hiszen a Halloween igazi jelentése a kelta hagyományokhoz, ezen belül a Samhain ünnephez köthető.
A Samhain a kelták egyik legnagyobb ünnepe, melyet a Napisten tiszteletére rendeztek meg, ugyanakkor más természetvallásokban, mint például a Wiccaban is fontos, jeles ünnep. A Samhain október 31.-én sötétedéskor kezdődik és November 1.-én ér véget, ez a kelta újév első napja. A hiedelem szerint ilyenkor a világok közötti fátyol elvékonyodik, megnyílnak a tündérdombok s a túlvilági lelkek szabadon járhatnak a Földön. Az átjáró azonban nyitott mindkét világ lakóinak számára, így emberek is átkerülhetnek a túlvilágra, ilyen történetet mesél el például a Nera kalandjai. Ez a nap jelentette a sötétség kezdetét, mivel a kelták úgy hitték, hogy a Napisten a halál és sötétség istenének a fogságába került.
Ez az ünnep jelentette a mezőgazdasági munkák végét is, ígyakárcsak nálunk a Betlehemesek az írek is házról házra jártak kántálni. Céljuk az volt, hogy elűzzék a rossz, ártó szellemeket, kántálásukért pedig fizetséget kaptak.
A kelta hiedelem szerint ez az év legmágikusabb éjszakája, ezért előszeretettel meséltek egymásnak szellemtörténeteket az örömtűz köré gyűlve, de a különféle jóslások is ismeretesek
voltak.
Az ünnep fontos kellékei az alma és a töklámpás. Az alma a termékenység és az élet szimbóluma, a természetvallásokban gyakran az anyaistennőt jelképezi. A töklámpás nyújtott védelmet a tündérektől és ártó szellemektől azoknak, akik ezen az éjszakán kénytelenek voltak útra kelni. Emellett ismeretes egy másik legenda is, mely szerint egy Jack nevű részeges szövetséget kötött az Ördöggel, így lelke nem juthatott a Pokolra, szerencsétlenségére azonban a Mennyországba sem fogadták be. Az Ördög adott Jacknek egy széndarabot, melyet Ő egy marharépába rakott lámpásnak. Azóta Jack lelke ekörül kering, keresve a megnyugvást. Az idők során a marharépát felváltotta a sokkal látványosabb tök, melyet Jack után Jack O’Lanternnek kereszteltek.
A Haloween alapja tehát a Samhain, mégis a ma ismert ünnep kialakulására hatással volt a római Pomona, a gyümölcsök númenének ünnepe, valamint a Feralia, melyet a mi kultúránkban Halottak napjának nevezünk.
Mindezek mellett az ünnepre hatást gyakoroltak a keresztény hittérítők is, akik a pogány ünnepek betiltása helyett összekapcsolták azokat a keresztény hagyományokkal. Így lett ez az ünnep a keresztény Mindenszentek ünnepe.
A populáris kultúra azonban, mint minden ősi ünnepet, a Halloweent is megváltoztatta, s manapság már eredeti jelentőségéből vajmi keveset tartott meg a hagyomány. Napjainkban sokkal inkább az ijesztgetésé, beöltözésé és dorbézolásé a főszerep. 


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

5 fantasy sorozat, amire rá kell függnöd

1. Shadowhunters 
Cassandra Clare Mortal Instruments címet viselő regénysorozatából több-kevesebb sikerrel film is készült, mely az első regényt, a City of Bones-t, avagy a Csontvárost hivatott feldolgozni. A csúfos bukás után egy ideig úgy tűnt, hogy le kell mondanunk arról, hogy viszontláthatjuk kedvenc árnyvadászainkat a képernyőn, a Freefrom (leánykori nevén abc family) csatorna jóvoltából azonban mégis csak találkozhatunk velük. A szereposztás teljesen új, és véleményem szerint sokkal jobb, mint a City of Bones-é volt, ráadásul a történet is kapott olyan kiegészítő elemeket, melyek a regényben nem voltak ugyan benne, de egy sorozatnál teljes mértékben megengedhetőek, ráadásul így sokkal látványosabbra és akció-dúsabbra sikeredhetnek a részek, és még a könyvek rajongóit is érhetik kisebb-nagyobb meglepetések. A Shadowhunters minden bizonnyal 2016 egyik legnagyobbat szóló sorozata lesz azok számára, akik képesek elfogadni, hogy a filmes változat mindig eltér egy picit (jelen esetbe…

5 lépés, hogy hogyan lépj túl az ex pasidon

Hogyan élik túl a szakítást a pasik? Talán egy estét rászánnak, hogy meggyászolják a volt kapcsolatukat, aztán emelt fővel továbblépnek. Újra eljárnak szórakozni a régi spanokkal, ismerkednek, csajoznak, élvezik a szabadságot. A legtöbb fiú így tesz. Legalábbis látszólag. Ezzel szemben mit csinálnak a nők? Vagy valami oltári marhaságot, ami általában egy éjszakás kalandba torkollik, csak, hogy egy falatnyi szeretetet kolduljanak bármi áron, vagy végig bőgik az éjszakákat és besavanyodott citromokként élik túl a napokat. Ezzel talán még nem is lenne olyan nagy probléma, egy ideig.  Mindenki máshogy gyászolja meg az elmúlt kapcsolatát, de a nők ezen felül magukkal rántják egész környezetüket a lelki pokolba. Úton-útfélen a szerelmi bajaikról beszélnek, újra és újra átolvassák a régi facebook-beszélgetéseket, fényképeket nézegetnek, nosztalgiáznak és csak mondják és mondják és mondják, ami a szívüket nyomja. Megállás nélkül folyik a mély-depresszió, non-stop. Ember legyen a talpán, aki …

Kendőzetlenül, őszintén... Így született a könyvem, így születtem én

No! Csak rávettem magam, hogy megírjam ezt a posztot, habár még magam sem tudom, hogy mit szeretnék, pontosabban, hogy mit kellene írnom. Meglepő, de amint szétfutott a hír, hogy megjelent az első regényem, egyre többen keresnek fel azzal, hogy segítsek nekik elindulni az íróvá válás rögös útján. Segítenék én szívesen, ha tudnék biztos receptet. De, mivel ilyen tudás még véletlenül sincs a tarsolyomban, ezért inkább leírom, hogy én személy szerint hogyan csinálom.
Nem fogok olyan klisékkel kezdeni, hogy olvass sokat. Erről már azt hiszem írtam ezen a blogon (vagy valamelyik másik blogom egészen biztosan) és ezt egyébként is tudja mindenki. Nem járja, ha valaki többet ír, mint olvas. Legalábbis, szerintem.
Úgy gondoltam, hangzatos „így csináld” helyett, inkább írok magamról. Kendőzetlenül, őszintén…
Szóval, hadd szóljon!
Mikor elkezdtem írni a Kavargó Rózsaszirmok című regényemet, még 19 éves kis újságírótanonc voltam a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen. Imádtam írni, és minden l…