Ugrás a fő tartalomra

Szösszenet a múltból - Diákmonológ a tanulásról

Ma nosztalgiáztam egy kicsit és olvasgattam a régi blogjaimat. Hihetetlen, hogy mennyivel termékenyebb író voltam főiskolás éveim alatt. Vissza is sírom őket, de vissza ám. Az inger-gazdag környezet, az állandó pörgés, az élmények és a gondos tanári kezek mind-mind hozzájárultak, hogy olyan gyöngyszemek pattanjanak ki a fejemből, melyekre a mai napig büszke lehetek - az is vagyok. A most következő kis szösszenet azonban inkább a humor kategóriába hajlik, célja a puszta szórakoztatás. És, ha én mondom bárki elhiheti, nevettünk is saját sanyarú sorsunkon, mikor felolvastam egykori csoporttársaimnak. Akkor azt hittük nincs szörnyűbb a vizsgaidőszaknál. Ma már máshogy gondolom...

Diákmonológ a tanulásról 

A lustaságom nem ismer határokat. Szabályosan döglődök az ágyban. Ajj... ez a tantárgy teljesen leszívta az agyamat. Ok. Most megpróbálok semmire sem gondolni. Semmire. Álljunk csak meg egy percre... ha a semmire gondolok, az is valami. Nem? Áh! Kit érdekel! Ezen téma megvitatását átengedem a filozófusoknak. Pontosan. Biztosan jobban tudják mint én, vagy valami ilyesmi. Ó tanulni kellene... Ajj... de olyan álmos vagyok. Ok. Akkor úgy lesz, hogy hmmm... hogy most van 15:12. Hmmm... akkor félig alszok. Lehunyom a szememet és pihenek. Muszáj, különben elszáll a tudás. Így rögzül. Ehhez kétség sem fér. Elvégre, a játék is megáll egy pillanatra, mikor elmentem. Pontosan. Ez a dolgok rendje. Tehát, lehunyom a szemem. Így ni. Időnként menteni kell a tudást, nem igaz? Még a végén az egész elvész és kezdhetném elölről. Brrr... Nézzenek oda, hogy elszaladt az idő... már 35 van. Hmmm... ez így sehogy sem jó. Az egész az egy kerek szám. A fél is egy kerek szám, hiszen az óra közepén van. Ez így szimmetrikus. A negyed és a háromnegyed nem igazán kellemes szám. Fúj... páratlan számok. Ez sehogy sem lenne szimmetrikus. Végül is, ha belegondolok... ha egy órát szánok egy tételre és van 20 tételem, az ugye 20 óra. Ó, hát akkor az az egy óra alvás ide vagy oda. Egyébként is, jaj már 50 van. Tíz perc pihenés nem elegendő. Túl sok az információ, idő kell a feldolgozáshoz. Amúgy meg, fejlődő szervezet vagyok, vagy mifene. Áh, egye fene alszom egy órácskát, csak, hogy kerek legyen, na meg az egészségem is így kívánja... minden bizonnyal. Akkor be is állítom az órát 5-re. Ajj-jaj az sem páros szám. Na jó, akkor hatig alszom. Bárki bármit mondjon, ez kijár nekem... hiszen már megtanultam egy egész oldalt...

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Kedvcsinálónak :)

M. G. Brown – Felébresztve Egy Tudod milyen érzés úgy élni az életedet, hogy folyton megfelelj másoknak? A szüleidnek, a tanároknak, az ismerősöknek. Folyton folyvást azt lesni, hogy mit várnak el tőled mások és szüntelenül azért gürcölni, hogy ne okozz nekik csalódást? Úgy élni, hogy sosem teheted, vagy mondhatod azt, amit valójában szeretnél, mert tudod, hogy az a világ, a közeg, amibe születtél, amiben felnevelkedtél nem értene meg, nem fogadna el téged? És te nem akarsz csalódást okozni azoknak az embereknek, akiket szeretsz, vagy legalábbis szeretned kellene. Nem akarsz, vagy éppenséggel nem tudsz. Nem a fizikai tested gátol meg benne, hanem az a mérhetetlen szeretetéhség, ami évek óta gyülemlik a lelkedben. Folyton nő és nő és te minél jobban vágyakozol a szeretet után, annál jobban elnyomod a valódi énedet. Csak azért, hogy szeressenek, hogy megfelelj. De ha nem magadat adod, akkor valóban téged szeretnek, vagy azt a képzelt személyt, akit kreáltak belőled? Én egész gy...
2 megjegyzés
További információk

A démon és a gyilkos második részlet

Próbáltam közelebb férkőzni a bámulat tárgyához, de az emberek olyan masszív sorfallá préselődtek össze a Higgins ház előtt, hogy ez lehetetlen vállalkozásnak tűnt. Jaden szorosan állt mögöttem, s hiába volt jóval magasabb nálam, biztos voltam benne, hogy ő sem tudja kisilabizálni, hogy mi történt. Habár a szemeimen keresztül nem szerezhettem használható információkat, a füleim nem hagytak cserben. A jajveszékelések, a sikítások és egy asszony szívfacsaróan keserves sírása arra engedett következtetni, hogy valamiféle baleset történhetett. Talán gázmérgezés, vagy hasonló. –         Nem látok semmit – fordultam bosszúsan Jaden felé. –         Húzzunk innen! – utasított, anélkül, hogy reagált volna a bosszankodásomra. Nem mozdultam. Nem akartam menni. A kíváncsiságom képtelen lett volna engedni, hogy akár egy lépéssel is távolabb kerüljek az esemény színhelyétől. –         Aub...
2 megjegyzés
További információk

Unprofessional CVs

A minap eszembe jutott, hogy aljas módon fogok eljárni, és feladok egy kamu álláshirdetést. Nem éppen a legerkölcsösebb magatartás, beismerem, de néha a cél szentesíti az eszközt. Az én célom pedig semmi egyéb nem volt, pusztán csak szerettem volna jobb rálátást kapni arra, hogy milyen helyzetben vannak ma, Kelet-Magyarországon az álláskeresők.  Nem akartam túlontúl etikátlan lenni, ezért csak kereken 24 óráig hagytam fent a hirdetést, amire csak email üzenetben 131 önéletrajz érkezett, a hirdető oldalon keresztül pedig 4.  A hirdetésben általános irodai feladatok ellátásra kerestem egy munkavállalót, napi 8 órában. Az állás betöltésének a feltétele volt az érettségi, meg a hagyományos sablonos szöveg: jó kommunikációs készség, precizitás, pontosság, stb. Előnyként jelöltem meg a felsőfokú végzettséget, a hasonló munkakörben szerzett tapasztalatot, valamint az angol nyelvtudást.  S, hogy milyen felismerésre jutottam?  24 óra leforgása alatt csaknem 150-en j...
Megjegyzés küldése
További információk