Ugrás a fő tartalomra

A kamera lencséje mögött

Varga József hobbi-fotós a fotográfia rejtelmeibe kalauzol el bennünket. 

Ma már mindenki hódolhat a művészet eme válfajának, akár egy kisebb kategóriás fényképezőgéppel is. A fotózást a 20. század eleje óta tartják a hatodik művészeti ágnak, mégis azt mondhatjuk, hogy fénykorát napjainkban, a digitális korban éli. 

Minek a hatására kezdtél el a fényképészettel foglalkozni?


Mindig is lenyűgöztek a szép fotók, ahogy egy adott pillanatot megragad a fotós és ezt az érzést megpróbálja minél jobban átadni egy képen a szemlélőnek. Egyik barátomon keresztül ismerkedtem meg valakivel, aki pár éve komolyabban űzi ezt a hobbit és már több kiállítása is volt. Azt hiszem, igazán az ő művei láttán kezdett el jobban érdekelni ez a művészeti ág.

Milyen régóta űzöd ezt a hobbit?

Amióta van kamerás mobiltelefonom, azóta fotózgatom, mint ugyebár mindenki más. Egy szűk éve vásároltam egy "normális" gépet, amivel meg lehet örökíteni a sok bohóckodást, amit a haverokkal csinálunk. Körülbelül egy fél éve nem csak a baráti társaság megörökítésére, hanem inkább művészibb képek készítésére használom, amikor kedvem van fotózni, vagy megszáll az "ihlet".

Milyen típusú képeket készítesz?

Képeim javarészt tájképekből állnak, bár kacsintgatok másfelé is. Amint sikerül vásárolnom egy komolyabb tükörreflexes gépet, jobban belevetem magam többféle ágba, hogy kiderüljön, mi is az igazán testhez álló a számomra.

Tanultad valaha a fotózást, vagy saját magad jöttél rá a fortélyokra? Esetleg használtál valamilyen oktató segédanyagot?

Soha nem tanultam iskolában sem konkrétan a fotózást, sem pedig olyan műfajt, aminek bármi köze is lenne ehhez az irányzathoz. Mára már eléggé elterjedt az internet és valahol azt olvastam, hogy ami nincs az interneten az nem is létezik. Na persze azért tudjuk jól, hogy ez nem így van, de ez a vicces szlogen is utal arra, hogy mennyire sok mindent rejt magában a világháló, ami persze hasznos is tud lenni. Aki a közösségi hálókon való "lógáson" kívül valamilyen tudás birtokába szeretne kerülni az egyszerűen megteheti. Több fotózással kapcsolatos oldal és fórum is van, ahol hasznos információk cserélnek gazdát, így én is javarészt innen művelődöm és folyamatosan gyűjtöm az információkat a fotózással és az utómunkákkal kapcsolatban egyaránt.

Milyen programokat használsz annak érdekében, hogy látványosabbá varázsold a képeidet?

Többféle grafikai program is a rendelkezésemre áll, és az adott képtől függ, melyeket használom. Azt hiszem, nem árulok el nagy titkot azzal, hogy használom az Adobe által gyártott és elég ismert Photoshop nevű programot is. Erről megoszlanak, a vélemények van, aki szerint az, az igazi fotós, akinek nincs szüksége semmilyen programra, de az is egy tény, hogy nincs, olyan fotó melyet egy kis utómunka ne varázsolna még szebbé. Általában kontraszt-javítást, méretre vágást, élesítést és mélységélességet és olykor színtelítettséget módosítok, de van, hogy más dolgokhoz is hozzá kell nyúlni a megfelelő végeredmény érdekében. Emellett, van, hogy a képeim nem a valóságot tükrözik és kezdenek elmenni a digitális illusztráció irányába, de pont ez adja meg az adott kép szépségét, legalábbis nekem.


Mit jelent számodra a fotózás? Pusztán hobbi, vagy valami több?

Jelenleg számomra ez egy hobbi mely kikapcsol, megnyugtat és lenyűgöz. Viszont komolyabban is érdekel.

Szeretnéd-e a jövőben magasabb szinten űzni ezt a mesterséget?


Mint már említettem szeretnék komolyabb felszerelést vásárolni és elvégezni egy Fotográfusképzést is, hogy magasabb szinten űzhessem ezt a műfajt. Sajnos a közelben nincs ilyen képzés, valamint nem kevés összeg maga a tanfolyam sem, és ehhez még hozzá jönne az utazás és az egyéb költségek is.

Tudom, hogy létrehoztál egy blogot, ahol a munkáidat tekinthetik meg az érdeklődők. Elárulnád az elérhetőségét?

Kezdetben a facebookra töltöttem fel a képeimet aztán úgy döntöttem, hogy létrehozok egy oldalt ahol a képeim megtalálhatóak és bárki számára megtekinthetőek. Gondolkoztam többféle megoldáson végül egy ingyenes blog mellett döntöttem. A yocookafoto.blog.hu oldal, ahol mindenki megtekintheti a képeimet. Mivel a web-programozási tudásom szinte semmi, ez tűnt a legegyszerűbbnek. Közben ismét az internet segítségével elkezdtem tanulgatni a webdesign-t és készülőben van az új sablon, ami teljesen egyedi lesz.



(http://www.licium.hu/media/a-kamera-lencseje-mogott.html)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

5 fantasy sorozat, amire rá kell függnöd

1. Shadowhunters  Cassandra Clare Mortal Instruments címet viselő regénysorozatából több-kevesebb sikerrel film is készült, mely az első regényt, a City of Bones-t, avagy a  Csontvárost hivatott feldolgozni. A csúfos bukás után egy ideig úgy tűnt, hogy le kell mondanunk arról, hogy viszontláthatjuk kedvenc árnyvadászainkat a képernyőn, a Freefrom (leánykori nevén abc family) csatorna jóvoltából azonban mégis csak találkozhatunk velük. A szereposztás teljesen új, és véleményem szerint sokkal jobb, mint a City of Bones-é volt, ráadásul a történet is kapott olyan kiegészítő elemeket, melyek a regényben nem voltak ugyan benne, de egy sorozatnál teljes mértékben megengedhetőek, ráadásul így sokkal látványosabbra és akció-dúsabbra sikeredhetnek a részek, és még a könyvek rajongóit is érhetik kisebb-nagyobb meglepetések. A Shadowhunters minden bizonnyal 2016 egyik legnagyobbat szóló sorozata lesz azok számára, akik képesek elfogadni, hogy a filmes változat mindig eltér egy picit ( jelen

Kedvcsinálónak :)

M. G. Brown – Felébresztve Egy Tudod milyen érzés úgy élni az életedet, hogy folyton megfelelj másoknak? A szüleidnek, a tanároknak, az ismerősöknek. Folyton folyvást azt lesni, hogy mit várnak el tőled mások és szüntelenül azért gürcölni, hogy ne okozz nekik csalódást? Úgy élni, hogy sosem teheted, vagy mondhatod azt, amit valójában szeretnél, mert tudod, hogy az a világ, a közeg, amibe születtél, amiben felnevelkedtél nem értene meg, nem fogadna el téged? És te nem akarsz csalódást okozni azoknak az embereknek, akiket szeretsz, vagy legalábbis szeretned kellene. Nem akarsz, vagy éppenséggel nem tudsz. Nem a fizikai tested gátol meg benne, hanem az a mérhetetlen szeretetéhség, ami évek óta gyülemlik a lelkedben. Folyton nő és nő és te minél jobban vágyakozol a szeretet után, annál jobban elnyomod a valódi énedet. Csak azért, hogy szeressenek, hogy megfelelj. De ha nem magadat adod, akkor valóban téged szeretnek, vagy azt a képzelt személyt, akit kreáltak belőled? Én egész gy

Szellemhistóriák 2.

Jó pár éve már annak, hogy egy serdülő kislányt megerőszakoltak és meggyilkoltak egy kelet-magyarországi kis faluban. Az eset rég feledésbe merült, sokan még csak nem is tudnak róla, a gyilkos is szabadlábon van már. A kislány emlékét azonban őrzi a sűrű, út menti bozótos, ahol búcsút intett ennek a világnak, s elindult egy olyan helyre, ahol már nem érheti fájdalom. Vagy talán a fák lombkoronája olyan szorosan zárult össze haldokló kis teste felett, hogy nem tudott eltávozni ebből a világból, s lelke azóta is röghöz kötve bolyong az élők között. Két ifjú sétált haza a kivilágítatlan úton a szomszédos faluból, fényforrásként csak a fejük felett kacsintgató csillagok szolgáltak a sötét, magányos éjszakában. Meglett legények voltak már, nem féltek a sötéttől, s falusiak révén az éjszakában kószáló vadaktól sem. Pedig akadt vaddisznó és róka is ezen a tájon bőven, mégis bátran szelték a kilométereket a hazavezető úton. Szemükkel pásztázták a sötétséget, közben pedig jókedvűen b