Irományaim

Megjött az ősz, a sárgába átváltó falevelek pedig egyértelműen jelzik a nyár, s ezzel együtt a kirándulási szezon végét. No, de sebaj! Minden évszaknak megvan a maga szépsége, a télnek például az, hogy álmodozva-vágyakozva tervezgethetjük a következő évi nyaralásunkat, melyben most segítséget szeretnék adni.  Eredetileg csak a repülővel és busszal történő utazást szerettem volna összehasonlítani, de abból egy elég rövidke kis bejegyzés kerekedett volna, így amellett döntöttem, hogy, ha már lúd, legyen kövér, és egymás mellé állítok két kedvelt kirándulóparadicsomot.  Jöjjön tehát Görögország, kontra Spanyolország.  GÖRÖGORSZÁG Kedvcsinálónak egy kis  Sirtaki :) Talán nem tévedek, ha kijelentem, hogy Görögország az egyik legkedveltebb úti cél a magyar lakosság körében. Viszonylag olcsó áraival, hozzávetőleges közelségével és egyszerű, mégis lelkes és mindig mosolygós lakóival igazi kis turistaparadicsommá nőtte ki magát.  Nem is lehet ebben semmi meglepő. A

Mint tapasztalt pulis gazda, gondoltam pro és kontra érveket fogok felsorakoztatni a legtündéribb magyar kutyafajtával kapcsolatban, de aztán elvetettem az ötletet. Egyszerűen képtelenség különválasztani egymástól a "jó" és "kevésbé jó" tulajdonságokat, így inkább más megoldást választottam. A puli jellemének előnyös és hátrányos oldalait szeretném bemutatni, hogy a leendő gazdi tisztában legyen a választása következményeivel.  Mindig is tudtam, hogy szeretnék magamnak egy magyar kutyát. Abban biztos voltam, hogy nem akarom, hogy nagy legyen, így nem sok választásom volt, méretileg a puli és a pumi jöhetett szóba. Abban is biztos voltam, hogy nem fogok pénzt adni egy kölyökért úgy, hogy napi szinten több tucat kiskutya kerül az utcára, így - mivel faluban lakom - hamar találtam egy olyan családot, akiknél éppen kiskutyák jöttek a világra.  Mivel az említett család hagyományőrzéssel (is) foglalatoskodik, szinte törvényszerűnek tűnt, hogy legyenek magyar pás

Sziasztok! A minap szortíroztam a régi írásaimat és egy olyan irományra bukkantam, ami anno jelentett volna nekem, vagy 15 évnyi Lipótmezőt. Arra már nem emlékszem, hogy melyik hím váltott ki belőlem efféle agymenést (Ohh! Régi eszement tini évek...), és vett rá arra, hogy kvázi megerőszakoljam a vers műfaját, de így utólag már mindegy is. Elhoztam nektek, hogy ne csak én derüljek rajta, hanem ti is. :)  Haláldal a kedveshez Szívem élettelen, nem éled fel soha. Kihalt a remény, eltűnt az otthona. Halálszagú lehelettel suttogom nevedet, oszladozó kezemmel érinteném kezedet. De távol vagy tőlem, mint nyártól az ősz, mint a csillagtól a part mentén sorakozó fűz. Azt mondják, a reménynek van egy csodás erdője, de már az is az emlékek bűzösen rohadó temetője. Halálférgek vájnak az élettelen húsba, a lélek szinte ordít, feltör minden búja. Máglyán égett tetem kiszáradva hever, hófödte sírhantban altatót énekel. Zokog a szél is, miközben siratóját írja, nincs menekv

A "szülőszoba". :D  Egy tóner oda, de legalább ezerrel halad az ellenőrzés. :D  Juj, de izgi! 

Próbáltam közelebb férkőzni a bámulat tárgyához, de az emberek olyan masszív sorfallá préselődtek össze a Higgins ház előtt, hogy ez lehetetlen vállalkozásnak tűnt. Jaden szorosan állt mögöttem, s hiába volt jóval magasabb nálam, biztos voltam benne, hogy ő sem tudja kisilabizálni, hogy mi történt. Habár a szemeimen keresztül nem szerezhettem használható információkat, a füleim nem hagytak cserben. A jajveszékelések, a sikítások és egy asszony szívfacsaróan keserves sírása arra engedett következtetni, hogy valamiféle baleset történhetett. Talán gázmérgezés, vagy hasonló. –         Nem látok semmit – fordultam bosszúsan Jaden felé. –         Húzzunk innen! – utasított, anélkül, hogy reagált volna a bosszankodásomra. Nem mozdultam. Nem akartam menni. A kíváncsiságom képtelen lett volna engedni, hogy akár egy lépéssel is távolabb kerüljek az esemény színhelyétől. –         Aubrey, kérlek! – mondta elgyötörten. Soha az életben nem szólt még így hozzám. Két szó volt csupán, de m