Ugrás a fő tartalomra

5 ciki dolog, amit részegen csinálsz

Nincs is annál kellemetlenebb, mint amikor egy átalkoholizált éjszaka után felkelsz és szembesülsz a fertővel, amit illuminált állapotban létrehoztál. Ilyenkor legszívesebben elsüllyednél és a fejfájással egybekötött hányinger kutyafasza a szégyenérzetedhez képest. A témában jártas barátokkal összeszedtük az öt legcikibb dolgot, amit részegen művelhetsz. Lássunk is hozzá. 

1. SMS küldés részegen 

A ciki szó édeskevés ahhoz, hogy kifejezze mennyire gáz az ittas állapotban való üzenetküldés. A szánalmas már sokkal helytállóbb fogalom. Az érzelmi kitörés elszenvedője pedig nagy általánosságban az ex, vagy szerelmünk tárgya, aki történetesen tojik a fejünkre. Az üzenet hangvétele széles spektrumon mozoghat, a szerelmes, ömlengős, könyörgőstől egészen a gyűlölettől fröcsögőig bármi előfordulhat, de nem ritka ezek kombinációja sem. Ilyenkor kitör minden, amit nem merünk vagy nem akarunk - esetleg nincs lehetőségünk - a másik tudtára adni. A baj csak az, hogy ezzel még mélyebbre csúszunk egy olyan szituációban, amelyben alapból nem áll már jól a szénánk. Jobb esetben a szerencsétlen áldozat első olvasásra realizálja, hogy a telefon túloldalán egy atom K.O. nyomorult ül, és hagyja az egészet a fenébe, rosszabb esetben - főleg ha a másik fél is ivott - megindul a száj-karate. A legrosszabbak mindig a másnapok, amikor a szégyen, a lelkiismeret furdalás és a másnaposság egy olyan elegyet alkot, hogy a takarónk alatt gubbasztva próbáljuk meg túlélni a napot, közben pedig minden pillanatban azt kívánjuk, hogy nyíljon meg a föld és nyeljen el minket egy életre, vagy legalább törlődjenek az emlékeink, ha más eshetőség már nem lehetséges. 

2. Meggondolatlan facebook posztok 

Talán még a részeg SMS küldésnél is rosszabb. Mivel a facebook egy közösségi oldal, ebből kifolyólag egy egész közösség látni fogja, amit részegen leművelünk. Ilyenkor kerülnek fel a meggondolatlan képek, amelyek ittas állapotban jónak tűnnek, a valóságban azonban malacot lehetne velük választani. Ennek egy elfajzottabb verziója a party-videó. Uhh, ne is beszéljünk róla. Megjelennek persze a hosszas ömlengések, hülyeségeket komizunk másoknak, vagy éppen szidjuk a rendszert, a főnököt, a családunkat, és a többi. Itt is van level 2-es szint, amikor már többen nyomatják egyszerre a képeket és kommenteket, nagy általánosságban egymás mellett ülve a kocsmában, clubban, szobában, vagy bármilyen más alkoholfogyasztásra alkalmas helyen, tehát lényegében akárhol. Másnap persze jön a szégyenérzet, ki sem mer az ember bújni az utcára. Persze a posztot immár kitisztult elmével töröljük, de mit sem érünk vele, hiszen már ismerőseink fele jót derült rajtunk, vagy éppen nyugtázta magában, hogy semmirekellő szánalmas alkoholisták vagyunk. 

3. Pletykálás, kavarás 

Míg az első két pontba foglaltakkal csak saját magunkat égetjük le, addig a meggondolatlan kavarással vagy pletykálással másnak és magunknak is komoly problémát okozhatunk. Ittas állapotban megered az ember nyelve, az köztudott, de senki nem fogja elnézni nekünk, ha kifecsegjük a titkait, vagy komoly galibát okozunk neki azzal, hogy nem tudunk lakatot erőltetni a szánkra. Ilyenkor minden sérelmünket és fájdalmunkat ki tudjuk adni, nem foglalkozunk a következményekkel. Csak mondjuk és mondjuk, ami a szívünket nyomja, kibeszélünk mindent és mindenkit, ami vagy aki bántott minket. Azt mondják, hogy a részeg ember mindig igazat mond. Erősen cáfolnám. A részeg ember előszeretettel hazudik, vagy színezi ki a dolgokat. Olyasfajta dolog ez, mint az óvodásoknál a vágyteljesítő hazugság. Szóval tessék vigyázni az ittasakkal, nem mindig mondanak ők sem igazat. 

4. Tánc és ének 

Nincs is annál cikibb, mint amikor leisszuk magunkat a sárga földig, ami már önmagában véve szánalmas, aztán még rá is kezdünk a nótánkra, vagy bemutatunk olyan táncmozdulatokat, amiről alkoholgőzös agyacskánk azt hiszi, hogy menő, vagy éppen szexi. Jobb esetben a társaság minden tagja hasonló állapotban van, így másnap maximum együtt nevethetünk az egészen, rosszabb esetben viszont vannak józan emberkék, akik nem restek elővenni a telefonjukat és dokumentálni hatalmas égésünket. Csak nehogy érvénybe lépjen a második pont. A borzalmat másnap visszanézve, vagy enyhébb esetben csak a mesélőket visszahallgatva pedig azon gondolkozhatunk, hogy miért is nem adtak jó filmet a tévében fogantatásunk éjszakáján. 

5. Lotyóként viselkedni 

Az alkohol oldja a gátlásokat, ezt mindenki tudja. A nőkben pedig valami olyan katalizátort indít be, ami életre hívja a belső kurvát. Ilyenkor elhisszük, hogy mi vagyunk a legjobbak, a legszebbek, biztosak vagyunk benne, hogy pillantásunkból, mozdulatainkból árad az erotika, amivel elcsábítjuk a gyanútlan, kiszemelt hímet. Hát... ha csak nincs valami furcsa fétise és nem zavarja, ha közben hányunk minden bizonnyal fejvesztve fog menekülni a közelünkből. A részeg lányok szánalmasak és nincs bennük semmi erotikus, vagy vonzó. Maximum a tudat, hogy el lehet őket vinni egy könnyű numerára. Szigorúan csak hátulról, uraim, nehogy a végén az arcukba ugorjon a róka. Persze férfitársainkat sem kell félteni. Ilyenkor mindegyikből kibújik a macho - legalábbis lelki szemeik előtt, mert a valóságban egy szánalmasan nyomulós, kanos tökfilkónak tűnnek, akinek akkor sem engednénk, hogy hozzánk érjenek, ha maga a Jóisten parancsolná azt meg nekünk. Jobb esetben csak csöpögő nyállal bámulnak, rosszabb esetben késztetést éreznek arra, hogy megérintsenek bennünket, minél nagyobb lúzerek, annál intimebb helyen úgyse gyakran nyúlnak "olyan" helyekre, a végső head-shot pedig az, amikor még meg is szólalnak és önmagukat fényezik olyan hévvel, mintha fegyvert fognának a fejükhöz és kötelező lenne piedesztálra emelniük saját magukat. 













Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

5 fantasy sorozat, amire rá kell függnöd

1. Shadowhunters  Cassandra Clare Mortal Instruments címet viselő regénysorozatából több-kevesebb sikerrel film is készült, mely az első regényt, a City of Bones-t, avagy a  Csontvárost hivatott feldolgozni. A csúfos bukás után egy ideig úgy tűnt, hogy le kell mondanunk arról, hogy viszontláthatjuk kedvenc árnyvadászainkat a képernyőn, a Freefrom (leánykori nevén abc family) csatorna jóvoltából azonban mégis csak találkozhatunk velük. A szereposztás teljesen új, és véleményem szerint sokkal jobb, mint a City of Bones-é volt, ráadásul a történet is kapott olyan kiegészítő elemeket, melyek a regényben nem voltak ugyan benne, de egy sorozatnál teljes mértékben megengedhetőek, ráadásul így sokkal látványosabbra és akció-dúsabbra sikeredhetnek a részek, és még a könyvek rajongóit is érhetik kisebb-nagyobb meglepetések. A Shadowhunters minden bizonnyal 2016 egyik legnagyobbat szóló sorozata lesz azok számára, akik képesek elfogadni, hogy a filmes változat mindig eltér egy picit ( jelen

Kedvcsinálónak :)

M. G. Brown – Felébresztve Egy Tudod milyen érzés úgy élni az életedet, hogy folyton megfelelj másoknak? A szüleidnek, a tanároknak, az ismerősöknek. Folyton folyvást azt lesni, hogy mit várnak el tőled mások és szüntelenül azért gürcölni, hogy ne okozz nekik csalódást? Úgy élni, hogy sosem teheted, vagy mondhatod azt, amit valójában szeretnél, mert tudod, hogy az a világ, a közeg, amibe születtél, amiben felnevelkedtél nem értene meg, nem fogadna el téged? És te nem akarsz csalódást okozni azoknak az embereknek, akiket szeretsz, vagy legalábbis szeretned kellene. Nem akarsz, vagy éppenséggel nem tudsz. Nem a fizikai tested gátol meg benne, hanem az a mérhetetlen szeretetéhség, ami évek óta gyülemlik a lelkedben. Folyton nő és nő és te minél jobban vágyakozol a szeretet után, annál jobban elnyomod a valódi énedet. Csak azért, hogy szeressenek, hogy megfelelj. De ha nem magadat adod, akkor valóban téged szeretnek, vagy azt a képzelt személyt, akit kreáltak belőled? Én egész gy

Szellemhistóriák 2.

Jó pár éve már annak, hogy egy serdülő kislányt megerőszakoltak és meggyilkoltak egy kelet-magyarországi kis faluban. Az eset rég feledésbe merült, sokan még csak nem is tudnak róla, a gyilkos is szabadlábon van már. A kislány emlékét azonban őrzi a sűrű, út menti bozótos, ahol búcsút intett ennek a világnak, s elindult egy olyan helyre, ahol már nem érheti fájdalom. Vagy talán a fák lombkoronája olyan szorosan zárult össze haldokló kis teste felett, hogy nem tudott eltávozni ebből a világból, s lelke azóta is röghöz kötve bolyong az élők között. Két ifjú sétált haza a kivilágítatlan úton a szomszédos faluból, fényforrásként csak a fejük felett kacsintgató csillagok szolgáltak a sötét, magányos éjszakában. Meglett legények voltak már, nem féltek a sötéttől, s falusiak révén az éjszakában kószáló vadaktól sem. Pedig akadt vaddisznó és róka is ezen a tájon bőven, mégis bátran szelték a kilométereket a hazavezető úton. Szemükkel pásztázták a sötétséget, közben pedig jókedvűen b