Mindig van olyan időszak az ember életében, amikor elbizonytalanodik addigi munkája, tanulmányai miatt. Európai Uniós tagországként a magyar munkavállalók számára is megnyílt a piac, hogy külföldön végezzenek munkát. A magas kereset, a csábítóan szép és fejlett országok sokszor megrészegítik a felsőoktatásban tanuló diákokat. Ilyenkor jön a dilemma: menjek, vagy maradjak. Igaz, egy diploma sok munkához elengedhetetlen, egyfajta egzisztencia és jól mutat az önéletrajzban, ugyan akkor sokszor vajmi keveset érünk egy magyar diplomával a kezünkben. Kétség sem fér ahhoz, hogy a magyar oktatás színvonala magasnak mondható, hiszen mind közép-, mind a felsőoktatásban rengeteg ismeretanyagot sajátíthatunk el, jóval többet, mint jó pár külföldi egyetemen, középiskolában. Ugyan akkor ott a kérdés: Vajon szükségünk van mindenre, amit megtanulunk? Jó pár külföldön tanuló és dolgozó ismerősöm van, akikkel sokat beszélgettem, így könnyű szerrel összevetettem a magyar és a külföldi lehetőségeket. Szomorú, de igaz, hogy sok külföldi iskolában sokkal alacsonyabbak a diákok felé támasztott követelmények, míg a végzettségükkel, sokkal nagyobb keresethez juthatnak, jóval megbecsültebbek, mint egy magyarországi iskolában végzett szakember. Ismerőseim elmondása alapján, külföldön sokkal keresettebbek a szakmunkások, mint a diplomás emberek, ha külföldi munkavállalókról van szó. Ilyenkor a diákok zömének a fejében megfordul a gondolat, hogy feleslegesen tanult-e éveket, hiszen a befektetett munka, valamint a tanulásba ölt súlyos forintok nehezen térülnek meg, a magyar munkaerőpiacon. Hiszen Magyarország kis ország és nem rendelkezik olyan adottságokkal, mint sok európai ország. Ha valaki minden áron külföldre kívánkozik, nem árt észben tartani, hogy megfelelő nyelvtudás nélkül szinte lehetetlen jól fizető munkahelyet találni. Ilyenkor érdemes megpróbálni Erasmus ösztöndíjjal külföldre utazni, megszemlélni más kultúrákat, tanulni a nyelvet és megtapasztalni, tudunk-e huzamosabb ideig távol élni a szülőföldünktől. Azzal a ténnyel tisztában kell lenni, hogy ha valaki nem magasan képzett és még nem elismert szakember nem fog külföldön sem álomálláshoz jutni. Először mindig egyszerűbb, sokszor nevetségesen könnyű munkákkal kell kezdeni, amíg az ember beilleszkedik, hozzászokik a helyi szlenghez, az életritmushoz. Valóban, nem szükséges diploma ahhoz, hogy külföldön megteremtsük az átlag életet, de sosem árt, ha egy jól kamatoztatható végzettséggel tudunk előrukkolni, ha a helyzet megkívánja. Ugyan akkor, ha egy magyar diploma nem is ér annyit, mint a célországban megszerezhető diploma jó kiinduló alap, amire már könnyebben lehet építkezni átképzések, tanfolyamok által.
No! Csak rávettem magam, hogy megírjam ezt a posztot, habár még magam sem tudom, hogy mit szeretnék, pontosabban, hogy mit kellene írnom. Meglepő, de amint szétfutott a hír, hogy megjelent az első regényem, egyre többen keresnek fel azzal, hogy segítsek nekik elindulni az íróvá válás rögös útján. Segítenék én szívesen, ha tudnék biztos receptet. De, mivel ilyen tudás még véletlenül sincs a tarsolyomban, ezért inkább leírom, hogy én személy szerint hogyan csinálom. Nem fogok olyan klisékkel kezdeni, hogy olvass sokat. Erről már azt hiszem írtam ezen a blogon (vagy valamelyik másik blogom egészen biztosan) és ezt egyébként is tudja mindenki. Nem járja, ha valaki többet ír, mint olvas. Legalábbis, szerintem. Úgy gondoltam, hangzatos „így csináld” helyett, inkább írok magamról. Kendőzetlenül, őszintén… Szóval, hadd szóljon! Mikor elkezdtem írni a Kavargó Rózsaszirmok című regényemet, még 19 éves kis újságírótanonc voltam a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen. Imá...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése