Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

HR-es nyalánkságok

Azok számára, akik kerestek már huzamosabb ideig állást minden bizonnyal nem ismeretlenek az alábbi kifejezések:  rugalmasság   terhelhetőség  versenyképes fizetés  alapbér+jutalék  önálló munkavégzés  pályakezdők jelentkezését is várjuk  előrelépési lehetőség  béren kívüli juttatások Olyan hangzatos szavak ezek, melyekre az ember egyből ráfókuszál a tekintetével és minden bizonnyal el is küldi az önéletrajzát. De mit jelentenek valójában? Tippeljük meg! Rugalmasság:  Bármikor legyél elérhető, akár ünnepnapokon, vagy hétvégéken is, és ezért semmiféle plusz jutalékra ne számíts. A hivatali munkaidő álmodba se jusson eszedbe, ha a feladatok úgy kívánják 4-ig, ha úgy 7-ig ülsz majd bent az irodában ugyanazért a bérért és még egy szavad sem lehet, hiszen te egy "rugalmas munkaerő vagy".  Terhelhetőség:   Pénzhiányban szenved a cég, így minimum plusz egy, de általában plusz két-három ember munkáját ke...

Dobozba zárt démon

A rendszerváltás után a magyar média a nyugati minta felé fordult. Megkezdődött a nagy nyugatosodás, csatlakoztunk a liberális áramlathoz, s az áhított szabadság megrészegítette az egyszerű polgárt. Nincs is ezen csodálni való. Elvégre a vasfüggöny keleti oldala majdhogynem hermetikusan el volt zárva a nyugati világtól. A frissen elnyert illúzió-szabadságban pedig mindenki azt kereste, hogy hogyan tud olyan világot teremteni magának, amiről a Nyugatot megjártak suttogtak. A tejfölösszájú magyar média, hogy erejét bebetonozza nem törte a fejét újításokon, inkább felszállt a nyugati médiabirodalom mocskos hajójára és szépen le copy-paste-elte a "kinti" műsortípusokat, majd kicsit a háziak szája ízéhez fűszerezve tálalta moslékját a nagyközönségének. Nem kellett sokat várni az évezredeken át regnáló társadalmi normák felbomlására, az új rendszer még az óvodás korba sem lépett bele, amikor megindult hazánk első valóság show-ja, a Big Brother, 2002. szeptember 1-én.  A munkás ...

Szösszenet a múltból - Diákmonológ a tanulásról

Ma nosztalgiáztam egy kicsit és olvasgattam a régi blogjaimat. Hihetetlen, hogy mennyivel termékenyebb író voltam főiskolás éveim alatt. Vissza is sírom őket, de vissza ám. Az inger-gazdag környezet, az állandó pörgés, az élmények és a gondos tanári kezek mind-mind hozzájárultak, hogy olyan gyöngyszemek pattanjanak ki a fejemből, melyekre a mai napig büszke lehetek - az is vagyok. A most következő kis szösszenet azonban inkább a humor kategóriába hajlik, célja a puszta szórakoztatás. És, ha én mondom bárki elhiheti, nevettünk is saját sanyarú sorsunkon, mikor felolvastam egykori csoporttársaimnak. Akkor azt hittük nincs szörnyűbb a vizsgaidőszaknál. Ma már máshogy gondolom... Diákmonológ a tanulásról  A lustaságom nem ismer határokat. Szabályosan döglődök az ágyban. Ajj... ez a tantárgy teljesen leszívta az agyamat. Ok. Most megpróbálok semmire sem gondolni. Semmire. Álljunk csak meg egy percre... ha a semmire gondolok, az is valami. Nem? Áh! Kit érdekel! Ezen téma megvit...

5 utópisztikus gondolat, amitől jobb lenne a világ

Lenézzük a korábbi korokat. "Sötétnek" tituláljuk a középkort, nevetünk a régi embereken. Elszörnyedve gondolunk bele, hogy milyen borzalmas lehetett az életük mobiltelefon, televízió, internet, autó, modern orvoslás és "demokrácia" nélkül. De valóban így volt-e? Olyan rossz lehetett, hogy, ha látni akartuk a másikat és beszélni akartunk egymással, akkor személyesen kellett találkoznunk? Olyan rossz volt autó helyett lóháton vágtatni dombokon és hegyeken át, közben élvezni Napunk éltető fényét, hallani a fák levelének susogását, érezni az arcunkba csapó virágillattal megfűszerezett szelet? Olyan borzalmas volt mérgek helyett anyaföldünk növényeivel kezelni a betegségeinket és ésszerű szabályok között élni úgy, hogy az emberben még volt alázat, tisztelet és megbecsülés? Szerintem, ha elődeink látnák, hogy hova jutottunk, a szívük megszakadna a bánattól.  A világ elkorcsosult, az úr a pénz lett, a pénzt pedig az szerezheti meg, aki gátlástalanul áttapos a másik em...

Társkeresők bugyraiban

Nagy kalandra vállalkoztam az elmúlt napokban, konkrétan arra, hogy kipróbáljam kis hazánk pár ismert társkeresőjét. Mivel korábban még sosem csináltam ilyet félelemmel vegyes izgalommal vágtam bele a netes társkeresés világába. Lássuk a tapasztalatokat.  Először is arra figyeltem fel, hogy az összes ilyen oldal a pénzre megy, és még csak nem is titkolják. Gyakorlatilag semmit nem tudsz addig csinálni, amíg be nem fizetted a tagsági díjat, amit természetesen én nem voltam hajlandó megtenni. Szóval, nem elég, hogy végtelenül magányos vagy, még jól le is húznak, ami valahol persze érthető. Nyilván senki sem fog egy társkereső oldalt üzemeltetni pusztán jófejségből, de legalább ezt közölhetnék a regisztráció során. Van olyan oldal, ahol még válaszolni sem lehet a levelekre, ha nem fizetjük be a tagsági díjat, máshol csak annyi a szankció, hogy nem kezdeményezhetjük mi a beszélgetést,vagy nem láthatjuk a képeket.  Ezzel el is érkeztünk a második ponthoz, mégpedig a képekhez....

Álomnők és álompasik

Itt még nem a külső számított A nők mindig szépek akartak lenni és mindig tetszeni akartak a másik nemnek, ez nem kérdés. Ugyanúgy a férfiak is szerették volna elnyerni szívük választottjának a kezét, s ezért mindent meg is tettek. Természetesen ezzel semmi probléma nincs. Még az állatvilágban is megjelenik ez a fajta ősi ösztön, a baj csupán ott kezdőik, hogy a 21. század teljesen kifordította önmagából a nemi szerepeket. A nőkből önbizalom-hiányos, anorexiás Barbie-babákat, a férfiakból szintén önbizalom-hiányos, izomkolosszusokat tenyésztettek ki, mert nyilván csak az lehet "jó nő", aki 90-60-90-es bombázó, és csak az lehet "jó pasi", akin több kocka van, mint a világ összes Rubik-kockáján együttvéve.  Járjuk egy kicsit körül a témát. Korábban sokkal kevésbé mentek a külsőségekre az emberek, mint manapság. Természetesen mindenkinek megvolt a maga kis ideálja akkoriban is, de döntő többségben nem a külsőségek határozták meg, hogy kivel kötik össze az életü...

5 fantasy film, amit minden lánynak látnia kell

1. Vampire Academy  Richelle Mead amerikai írónő regényének filmváltozata 2014-ben debütált a mozikban. A történet, mint ahogy azt a neve is mutatja vámpírokról szól, de érdekessége, hogy nem a hagyományos vámpíros sztorik köszönnek vissza a filmvásznon. Mead valami olyat alkotott, ami számomra eddig hiányzott a vámpíros regényekből, filmekből. Nem csak a jó vs rossz vámpírokkal találkozhatunk, hanem egy fantasztikusan felépített világgal, ahol többféle fajjal ismerkedhetünk meg, ugyanakkor nem a cukormázas szerelmes vámpírsztoris változatban ( mint a Twilight ), hanem kőkemény és durva vámpírokat (is) kapunk, ugyanakkor olyan köntösben, ami bármelyik lány számára emészthető. Igen, ez egy igazi csajos film, ami egy különös középiskolában játszódik, úgy is mondhatnám, hogy a Harry Potter vámpírbőrbe csomagolt változata.  2. Horns A Horns, avagy Szarvak  szintén egy regényadaptáció, mely Joe Hill azonos nevű művén alapszik. A főszerepben Daniel Radcliffet láthatjuk...